Wágner Ádám, csapatunk vezetőedzője is értékelte az elmúlt idényt!

"Az elvégzett munkában hiszek! Olyan őszi idényen vagyunk túl, amely az egész pályás szereplést tekintve talán még a legoptimistább szurkolóink számára is pozitív csalódás. Próbálom időrendben átvenni a mögöttünk hagyott nagyjából 4 hónapot. Az, hogy nem kis harcok és a népszerűségi szintem jelentős csökkenése árán sikerült kivívnom, hogy idén ne augusztus végén, hanem már augusztus elején tudjunk menni Fonyódra edzőtáborozás céljából, ki-ki döntse el, hogy megérte-e. A fonyódi ottlétünk után azt is sikerült elérni, hogy Kelenvölgyben is magas legyen az edzéslátogatottság. Volt olyan, hogy valamelyik játékosomnak azt mondtam, amikor feltette a kérdést, elutazhat-e nyaralni külföldre, döntsön: be akar kerülni a csapatba ősszel avagy nem? Maradt Budapesten, végig edzette velünk az augusztust. Aki azt hinné, az illető ősszel sűrűn bekerült a csapatba, jól gondolná, de nem így lett. Nem sikerült neki stabil kezdővé válnia, és még cserejátékosként sem sok szerepet kapott az ősz folyamán. A puszta jelenléte ugyanis kevés volt. Az elvégzett munkában hiszek! A Dunakeszi Kinizsi USE elleni mérkőzés sikeres megvívása kulcsfontosságú volt a további szereplésünket tekintve. 5 - 0-ra győzni a nyitó fordulóban, az még az olyan kishitű csapatnak is magabiztosságot ad a folytatásra, mint amilyen a miénk. A csapatjátékunk fokozatosan javult az idő előrehaladtával. Az Újpesti Haladás FC elleni újabb 5 - 0-s és az AC Villám ellen papíron megszerzett 3 - 0-s győzelem kijelölte az utat számunkra: próbáljunk minél tovább a dobogós helyek valamelyikén maradni, és a lehető legkevesebb kapott góllal lejátszani az idényt. A Grund 1986 FC elleni, idegen környezetben lejátszott 4 - 1-es győztes találkozó megint egy kulcsfontosságú siker volt. A >>mumus<<, az előző szezon utolsó fordulójában az 5. helyett a 8. helyre >>száműző<< ellenfél legyőzése ugyanis nagy dolog. A Hidegkúti SC elleni 13 - 0, a Tabáni Spartcus SKE elleni 6 - 0 már-már természetes örömnek tűnt a fiúk számára. Az Ikarus BSE ellen majdnem meg is jártuk emiatt. Hőgye >>utolsó utáni percben<< szerzett egyenlítő gólja józanította ki a kissé megelégedett játékosaimat, hogy nem minden papsajt. Ennek fényében és némi >>agymosás<< után jött a Vasas SC legyőzése 10 emberrel. 4 - 1-re győztünk a Fáy utcában. Na az, férfi munka volt! A pár nap múlva az Unione FC-Csepel FC elleni, Csepelen elért 7 - 0-s siker pedig még így utólag is nagy különbségű. A Corvinus FC 5 - 0-s legyőzése azért volt fontos számomra, mert az addig ellenünk a legszebb focit bemutató csapaton tudtunk ilyen különbséggel túllépni. A következő, a Rákospalotai EAC-Sportiskola SE elleni 0 - 0 egy szégyenfolt az őszben. Nem az eredmény, hanem a mutatott egyéni teljesítmények miatt. Kimondom, a leggyengébb produkcióval rukkoltunk ki - már ami az egész pályás tétmérkőzéseket illeti. Az 1908 Pestszentlőrinci-Pestszentimrei SC elleni, idegen környezetben megszerzett 4 - 0-s győzelem a kemény, télies időjárás és a nagyon nehezen elért első gól miatt marad emlékezetes nekem. Az utolsó, a papíron 15. fordulóban, nekünk azonban a 13. meccsünkön a Rákoscsabai KSK elleni 5 - 2-es siker azért nagyon értékes számomra, mert ezen az összecsapáson játszottunk a legjobban - szerintem. Abban, hogy a táblázat 2. helyén zártunk, sok minden közrejátszott: a megfelelően időzített felkészülési program, a finoman szólva is remek sorsolás, a jó rajt, a fontos részsikerek, egy-egy kiugró egyéni teljesítmény, a betegségek és sérülések hiánya és a játékosaimnak biztonságérzetet adó csapatszerkezet. A téli megmérettetéseinken ezidáig gyengén szerepeltünk, de az előbb említett tényezőkből több is hiányzott azokon. Elég csak, ha a betegségeket és a sérüléseket említem. Tudom, sokan kételkednek abban, hogy tavasszal ott tudjuk folytatni, ahol idén november 30-án abbahagytuk. Erre az a válaszom, hogy az elvégzett munkában hiszek! A játékosaimtól pedig kizárólag azt a minimumot várom el a továbbiakban is, amit magamtól és tőlük is elvártam ezidág: a maximumot!"