Közös célok kellenek a sikerekhez!

Kedves játékosok, ebben a rovatban lehetőségem nyílik arra, hogy a mögöttünk hagyott pár évet elemezzem, értékeljem és leírjam, milyen terveim vannak veletek a közeli, közös jövőnket illetően.

Amikor testvéremmel, Gáborral elkezdtük a munkát az 1995-ben született gyermekekkel Kelenvölgyben, még nem lehetett csapatról beszélni. Néhány játékos volt csupán, nem alkottak egységet, nekünk is fel kellett térképeznünk, ki mire képes, szóval sok-sok közös munka állt előttünk.

Hatalmasat ugorva az időben, mára elmondhatjuk magunkról, hogy 22 játékos csapatot alkot, és 3 edző segíti a felkészülésüket hétről-hétre  (Wágner Nándor a csapat vezetőedzője lett augusztustól). Értékelési szempontnak nem utolsó, sőt elsődlegesen ezt tartom eddigi munkánk legnagyobb eredményének. Nyílván ezzel szoros összefüggésben van, hogy egy közepes erősségű bajnokságban nyolcadik helyen állunk tizennégy csapatból - persze ráérünk az eredményekkel foglalkozni majd, ha felnőttek lesztek -, ne feledjük azt sem, hogy csupán egyetlen mérkőzés volt idén, ahol alárendelt szerepet játszottunk - bezzeg a kezdeti években...!

Az elemzést nem kihagyva, mindenképpen megemlíteném, hogy a labdarúgás csapatjáték, tehát csak csapat képes játszani ezt a gyönyörű sportágat, és talán nem mondok igaztalan dolgot azzal, hogy helyenként már kialakult csapatunk játékának képe. Nyílván, nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a csapatjátékon belül az egyén fejlődése a legfontosabb.

Az előbbi mondatból kiindulva, röviden leírnám azt az öt edzői elvemet, melyet eddig is fontosnak tartottam és a jövőben is annak fogom tartani közös céljaink megvalósítása érdekében:

1. Játékosnak és edzőjének közös célokat kell kitűzniük. A közös célok elérése érdekében azonos úton kell haladniuk. Azonban az rendkívül fontos, miképpen! Nem jó, ha az edző kényszeríti játékosát a célok elérésében (mint ahogy a kutyáját pórázon tartó gazda teszi: ha a kutya például balra menne, gazdája pedig jobbra, nyílván a kutyának jobbra kell mennie, eközben nyakát persze elszoríthatja a póráz, ami nem lehet egy kellemes érzés). Egy edzőnek meg kell nyernie a játékosát, és hajtania, támogatnia, űznie kell a célok felé, mindeközben persze neki is a közös célok irányába kell mennie, mindig szem előtt tartva, hogy a játékos érje el először a céljait (olyan ez, mint amikor a zsoké a lovát hajtja: egy irányba mennek, de végig a ló van elöl, és először a ló halad át a célvonalon).

2. A játokosok szakmai képzésének legfontosabb alapelve: "ismétlés ismétlés nélkül". Gyermekek esetén különösen fontos, hogy monotonítás és unalom helyett a sokszínűségre és változatosságra helyeződjön a hangsúly, viszont a célokat eközben nem szabad feledni. Mindig, újra és újra ismételni kell dolgokat a labdarúgásban, mindezt azonban színesen kell "tálalni" a játékosok elé.

3. A labdarúgás egy csapatjáték, de egyének alkotják. Egy edzőnek talán a legnehezebb feladata, hogy az egyéniségekből csapatot formáljon. Ezt csak úgy lehet megtenni, ha az edző ismeri minden játékosát, azok minden egyes alkati, élettani sajátosságait, erényeiket, fejlesztési lehetőségeiket, hátrányaikat, jellemvonásaikat, lelki világukat, képességeiket és készségeiket.

4. Minden játékosnak a tudásának megfelelő közegben (a labdarúgás esetén csapatban) kell edzenie. Például nem nyújt sikerélményt egy aktuálisan jobb képességű játékosnak lecseleznie aktuálisan gyengébb képességű társát, és ugyancsak nem jut sikerélményhez az átjátszott játékos sem, hiszen nem jut labdához. Ebből kiindulva, fontos az egységesítése, egy csapatba tömörítése az aktuálisan közel azonos tudású játékosoknak. Az aktuális szónak kiemelt fontossága van, hiszen a tudáskülönbségek csökkenhetnek edzésről edzésre (nyílván nőhetnek is), ebben játékosnak és edzőjének egyaránt fontos, egymással szoros kölcsönhatásban lévő szerepe van.

5. A lényeg a részletekben rejlik. Nemcsak az egész csapatra átfogóan, hanem annak részeire (alakzataira és csoportjaira) és legfőképpen az egyéneire is nagy hangsúlyt kell fektetni. Ebben a csoportos (kis és nagy csoportos), valamint az egyéni beszélgetéseknek, foglalkozásoknak és képzéseknek különösen nagy jeletősége van.

Az előbbi öt pontból az 1., a 2. és a 4. pontok kisebb hibák ellenére talán már működőképesek csapatunknál. Ami a közeli és távoli jövőt illeti, az előbbi három elv megtartása mellett, törekednünk kell a 3. és 4. jobb kidolgozására, illetve kialakítására!

Ne feledjétek, közös célokért dolgozunk, melyekből a legfontosabb a labdarúgás, mint játék szeretete, tehát, hogy mindenki élvezze mindazt, amit csinál! 

Budapest, 2006. december 10. (vasárnap)

Írta: Wágner Ádám