Ma 10.00-tól a Budapesti Labdarúgó Szövetség, Serdülő U14 ('95) bajnokság 14. fordulójában csapatunk az 1908 Pestszentlőrinci-Pestszentimrei SC otthonában lépett pályára. Wágner Ádámnak, csapatunk vezetőedzőjének kisebb gondja volt a találkozó előtt. Gedra belázasodott tegnap, így a helyére Dományit hívta be az utazó keretbe. Ma reggelre pedig Bodzay kapusunk édesanyjától kapott telefonhívást, hogy gyermeke tegnap este lázzal küszködött, ma reggelre pedig legyengültnek érezte magát, így nem menne az összecsapásra. Egyébként, Bodzay helyett más játékost nem rendelt a kelenvölgyi találkozóhelyre Wágner Ádám. Maga a mérkőzés rendkívül hideg, sőt fagyos időjárási körülmények mellett zajlott. Jó ideig vékony hóréteg borította az amúgy szenzációs füves talajú pályát. A hó teljesen csak a második félidőre olvadt el. Az időjárási viszonyok jellemzéséhez hozzátartozik, hogy hol napsütés, hol süvítő szél és szakadó hóesés váltotta egymást, de az is előfordult, hogy ezek mind egyszerre voltak jelen. Szóval, igencsak megküzdöttek a csapatok a természet elemeivel. A találkozó képe nem volt annyira színes és változatos, mint az időjárás. Végig mieink uralták a játékot, mégpedig olyannyira, hogy ellenfelünk játékosai az első játékrészben egyszer sem jutottak el a büntetőterületünk vonaláig, de még a felezővonalot is ritkán lépték át. A védekező munkájuk és a kapusuk teljesítménye viszont igen dicséretes volt. Úgy küzdöttek a bekapott gól ellen, mintha az életük múlott volna rajta. Nekünk meg egyszerűen nem akart összejönni a találat. Pedig nagyon, de nagyon akartuk... Akarásnak kisebb nyögés lett a vége, ugyanis egy félidőnyi játékot követően 0 - 0 volt az állás. A szünetben Wágner Ádám igen hangosan próbált hatni a fiúkra. Kérte, hogy valaki közülük vállaljon fel egyénileg többet, és a magas labdákat ügyesen fogó kapus ellenszereként, lapos, a kapu valamelyik széle felé tartó passzal próbálják bevenni a hazaiak kapuját. Szerencsére, a második játékrészre teljesen leolvadt a hó a pályáról, így csúszós-nedves, de remek minőségű talajon folyt tovább a játék. Pár percig minden maradt úgy, mint az első játékrészben, tehát sok helyzetünk ellenére nem sikerült megszereznünk az első gólunkat. Vezetőedzőnk a 48. percben cserére szánta el magát. Az ezúttal a jobb oldali szélső hátvéd pozíciójában játszó Szobotkát lehívta a pályáról, Samut rendelte ki a posztjára, míg Samu megüresedett helyére, a jobb oldali középpályás biztosító szerepkörébe Simont küldte be. Azt a Simont, akinek erre az összecsapásra járt le a - honlapunkon már többször említett - három mérkőzésre szóló eltiltása. Az 51. percben még egyet cserélt vezetőedzőnk. A bal oldali támadó középpályás pozíciójában játszó Erdészt Dományi váltotta. Az 54. percben kisebb csoda történt! Nagy csapatkapitányunk Pozsárnak a támadó térfél közepéről két hátvéd között kitett labdáját lendületesen vezette be a jobb szélen ellenfelünk büntetőterületén belülre. Közelítve a kapu felé, 10-12 m-ről pedig, jobb lábbal kilőtte a jobb alsó sarkot (0 - 1). Úgy kellett ez a gól nekünk, mint egy falat kenyér! A hazaiaknak viszont ez a bekapott találat az összeomlást jelentette. Az 56. percben a nem is olyan régen beálló Dományi volt szemfüles és ügyes. A hazai hátvédeknek a saját büntetőterületük előtt, középen eladott labdájára lecsapott, majd 16-18 m-ről, jobb lábbal, laposan lőtt a kapu jobb oldalába (0 - 2). Gyönyörű gól volt! A következő, az 56. percben már ismét Nagy volt eredményes. Szinte lekopírozva az első találatát, ezúttal is Pozsárnak a támadó térfél középen adott remek indítása után, a jobb oldalon tört be a labdával a büntetőterületen belülre. 8-10 m-ről megintcsak jobb lábbal lőtt a kapu jobb oldalába (0 - 3). Az 58. percben utolsó cserejátékosunk, Lőrinczy is pályára lépett. Samut váltotta a jobb oldali szélső hátvéd posztján. A 73. percben Bernáth beállította a 0 - 4-es végeredményt. Hőgye vezette le a labdát a hazaiak térfelének bal oldalán egészen a kapuvonalig. Néhány emberen átcselezte magát vele, majd középre játszotta. Igen szerencsés módon, Pozsár bal lábának sarkáról a kapu előtt érkező Bernáth elé került a labda, amelyet bal lábbal, 8-10 m-ről belőtt a kapu jobb alsó sarkába (0 - 4). Ellenfelünknek a második félidőben egyetlen kapunk felé tartó lövése volt, de az is csak a büntetőterületünkön kívülről végrehajtva okozott kisebb veszélyt. Összességében, teljesen megérdemelten győztünk. A találkozó krónikájához hozzátartozik, hogy a hazaiak egyik játékosát Szalai Viktor játékvezető nem engedte játszani, ugyanis lejárt a sportorvosi engedélye. Volt még egy külön érdekessége az összecsapásnak. Minden egyes cserejátékosunk akkor állhatott csak be, ha előzetesen edzőink valamelyike kitöltött egy cserekártyát. Ezen a lejövő és a beálló játékos mezszámát, továbbá a csere percét kellett feltüntetni. Minden játékosunknak üzenjük: a jövő heti, a Rákoscsabai KSK elleni lesz a 2008-as esztendőben az utolsó bajnoki mérkőzésünk! Amennyiben győznénk, az azt jelentené, hogy 35 ponttal és veretlenül zárnánk az őszi idényt! Mindent bele!