Tatabányán, a Ságvári Endre út 9. szám alatt található Városi Sportcsarnokban ma rendezték a XI. Roneko Karácsonyi Gyermek Labdarúgó Gála részeként az 1995. 01. 01. és utána születettek korosztályának küzdelmeit. Csapatunk is jelen volt az eseményen, mégpedig a "B" csoport tagjaként. Délelőtt zajlottak az "A" csoport mérkőzései. Eredetileg öt fős lett volna, de a Budakalász MSE nem jelent meg, így négy alakulat játszott az 1. és a 2., a továbbjutást érő helyezésekért. A mi csoportunkban mind az öt résztvevő megjelent. Még mielőtt belekezdenénk a találkozók taglalásába, fontos megjegyezni, hogy az indulás előtt az utazó keretbe kijelölt Bodzay kapusunk és Nagy csapatkapitányunk rosszullétre hivatkozva lemondták a szereplést. Helyettük - szinte az utolsó pillanatokban - a megfázásos megbetegedéséből nem teljesen felgyógyuló Bálint kapusunkat, illetve Rendeket hívta meg Wágner Ádám vezetőedzőnk. A szabvány kézilabdapálya méretű és még a két oldalán kiszélesített, továbbá palánkkal ellátott, hatalmas sportcsarnokban 12.35-től a Csepel HC '94 SE volt az első ellenfelünk. A 4+1 fővel zajló összecsapáson a csepeliek egyértelműen felülmúltak bennünket. A 2x10 perces mérkőzés 3., 14. és 20. percében szerzett gólukkal sima 3 - 0-s vereséget mértek ránk. A folytatásban, 13.50-től a szombathelyi Vasi Foci Akadémia SE-vel "találtuk szembe" magunkat. A 6. percben Berényi a támadó térfél jobb oldaláról gurította középre a labdát, ahol Hőgye csapatkapitány helyettesünk jól érkezett, és 2-4 m-ről, jobb lábbal, laposan a kapu jobb oldalába lőtte (0 - 1). Nagyon fontos lett volna, hogy ezen a találkozón 3 pontot szerezzünk, hiszen úgy még igen sok esélyünk lett volna a továbbjutást érő helyek egyikének megszerzésére. Sajnos, a 14. percben egészen peches öngóllal segítettük a Vasi Foci Akadémia SE-t a kiegyenlítéshez. Szilveszterkor szoktak ilyet mutogatni: az ellenfél játékosának a kapura tartó lövése Bálinton megpattant, előbb a jobb oldali kapufát érintette, utána végigpattogott a gólvonal előtt, majd a bal oldali kapufát is érintette, és csodával határos módon kifelé gurult. A gond csak az, hogy amikor már úgy tűnt, felszabadul a kapunk, Erdősi egy mentési kísérlet közben hihetetlenül balszerencsés módon bepasszolta a kapunkba (1 - 1). Több gól már nem esett, így maradt az eldöntetlen állás, ami ugye csak 1 pontra volt elegendő. A harmadik összecsapásunkat 14.40-től a Lábatlani Egyetértés KSE ellen vívtuk. Aki ott volt, úgy is látta, aki nem volt ott, úgy sem hiszi el. Nagyjából tíz ziccerhelyzetet sikerült kihagynunk, pedig egy nagy különbségű győzelem esetén még mindig továbbjuthattunk volna. Murphy törvénye értelmében a lábatlaniak egy kontratámadás végén a 16. percben vezetést szereztek (1 - 0). Nem sokkal később, a 18. percben még egy "tőrdöfést", azaz gólt kaptunk (2 - 0). Az egész mérkőzésen addig nem, de kettő gólos hátránynál, a 19. percben már csak sikerült Hőgyének betalálnia. Erdősi átadását követően a támadó térfél jobb oldalán zavartalanul vezette előre a labdát, majd 8-10 m-ről, jobb lábbal kilőtte a kapu jobb alsó sarkát (1 - 2). Ez a találat olyan volt, mint "halottnak a csók", csak a szépítésre volt elegendő. A biztos kiesés tudatában léptünk pályára 15.30-tól az Ikarus BSE ellen. Ellenfelünknek nagyon fontos volt a győzelem megszerzése, hiszen az számukra a továbbjutás lehetőségéről dönthetett. Ennek tükrében a 3., 10. és 14. percben szerzett találatukkal "lefociztak" bennünket, és simán vertek 3 - 0-ra. Ezzel jelezték, hogy véget ért számunkra a tatabányai "kirándulás". A gála mai napját a Csepel HC '94 SE nyerte meg, miután 3 - 1-re a  Tatabányai ASK-FC Tatabányát legyőzte a döntőben. Mi pedig - kimondani is rossz, nemhogy leírni -, 2 : 9-es gólaránnyal, -7-es  gólkülönbséggel, 1 szerzett ponttal a "B" csoport utolsó, azaz 5. helyén - összesítésben kilencből a 8. helyen - végeztünk! Ezt nem tehetjük a karácsonyfa alá!